Olyan messze vagy, olyan nagyon távol,
Nem tudom gondolsz-e rám valahol máshol.
Nem tudom,meddig bírom az életet,
Nem tudom meddig tűrőm a tehetetlenséget.
A tehetetlenséget, amit miattad kell elviselnem,
Mert nem lehetsz mellettem,
Nem lehetsz az enyém!
A mi szerelmünk maga a paradicsom lenne,
De a szenvedélyünk a lehetetlen gyümölcse,
Viszont ígérem a szívem tied lesz örökre,
Szeretlek és tudnod kell: te vagy az álom gyönyöre!

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Miért fáj szívem annyira,
Amikor ránézek arcodra?
Miért olyan elviselhetetlen?
Elfeledni téged lehetetlen.

Belehalok ebbe az érzésbe,
Arcomat beletemetem kezembe,
Azt csak a sós cseppek érik,
És állandóan a te válladat kérik.
(tovább…)

Tegnap láttalak utoljára, de
már hiányzol nekem, s miért?
Mert a szerelem végtelen.
A szív gyakran áhítja önmagát,
mást lát a szem és mást lát a szív,
túl a könnyeken, mitől könnyebb a szívem.
(tovább…)

Nem gondoltam volna, hogy mélyen szeretni tudok
Nem gondoltam volna, hogy valaha Terád találok
Nem gondoltam volna, hogy szeretetem egy álom
Nem gondoltam volna, hogy Terád pokolian vágyom

Nem gondoltam volna, hogy mindent megtennék érted
Nem gondoltam volna, hogy örülten féltenélek téged
Nem gondoltam volna, hogy csak érted lesz létem
Nem gondoltam volna, hogy tőled kell majd félnem

Nem gondoltam volna, hogy Te leszel végzetem
Nem gondoltam volna, hogy elveszed életem
Nem gondoltam volna, hogy kihasználsz szépen
Nem gondoltam volna, hogy te szúrsz majd szíven

Nem gondoltam volna, hogy miattad a megváltást várom
Nem gondoltam volna, hogy miattad a poklot járom
Nem gondoltam volna, hogy lélekben meghalok
Nem gondoltam volna, hogy szívből gyűlölni tudok