Azt hittem, van nálad esélyem,
De elvetted minden reményem.
Te mást szeretsz, s nem engem,
Mással vagy boldog, s nem velem.
Pedig én igazán szeretnélek,
S igazán megbecsülnélek.
S karjaidban boldog lehetnék,
És visszaadnád nekem a reményt.
Hogy én sem leszek soha magányos,
S ketten leszünk egy páratlan páros.
De ez sajnos nem így történt,
S nem lettél enyém soha önként.
De én Téged soha nem kényszerítelek,
S a szívem mélyén igazán szeretlek.
S ha Te nem szeretsz, hát mit tegyek én,
A boldogságról álmodozom én.
Cimkék: Reménytelen
Oszd meg!
