Tegnap láttalak utoljára, de
már hiányzol nekem, s miért?
Mert a szerelem végtelen.
A szív gyakran áhítja önmagát,
mást lát a szem és mást lát a szív,
túl a könnyeken, mitől könnyebb a szívem.
Még mindig te vagy a mindenem,
ha kérdezné valaki tőlem,
mondjam meg mit jelentesz nekem,
büszkeségből ezt felelem.
Semmit, semmit már, csupán
az életemet, ki most távol
van tőlem.
Két szemed rám nevet, kacagva
köszöntelek, elfeledni téged
nem lehet, fájó szívvel ugyan,
de búcsúzunk.
S mikor eljön az este, fáradt
szememhez nyúlok s egy
könnycseppet szétmorzsolok.
Cimkék: Szakítás
Oszd meg!
