Olyan messze vagy, olyan nagyon távol,
Nem tudom gondolsz-e rám valahol máshol.
Nem tudom,meddig bírom az életet,
Nem tudom meddig tűrőm a tehetetlenséget.
A tehetetlenséget, amit miattad kell elviselnem,
Mert nem lehetsz mellettem,
Nem lehetsz az enyém!
A mi szerelmünk maga a paradicsom lenne,
De a szenvedélyünk a lehetetlen gyümölcse,
Viszont ígérem a szívem tied lesz örökre,
Szeretlek és tudnod kell: te vagy az álom gyönyöre!

Miért fáj szívem annyira,
Amikor ránézek arcodra?
Miért olyan elviselhetetlen?
Elfeledni téged lehetetlen.

Belehalok ebbe az érzésbe,
Arcomat beletemetem kezembe,
Azt csak a sós cseppek érik,
És állandóan a te válladat kérik.
(tovább…)

Tegnap láttalak utoljára, de
már hiányzol nekem, s miért?
Mert a szerelem végtelen.
A szív gyakran áhítja önmagát,
mást lát a szem és mást lát a szív,
túl a könnyeken, mitől könnyebb a szívem.
(tovább…)

Emlékül Neked most egy verset írok
De tudd ,minden sornál tiszta szívből sírok!
Hittem egy szép, boldog szerelemben
Szerettem egy fiút, nagyon, önfeledten.
Remegett kezem mikor szemembe nézett
S lám mégis eltalált minket a keserű végzet.
(tovább…)

Elmúlt egy szakasz az életből,
Úgy érzed szíved megszakad,
Nem tudod mit tegyél,
Utánnamenj,vagy Nélküle maradj.
(tovább…)