‘ Szakítás ’ kategória archívuma

 
2010 január 27

Szeretlek… Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind a két szemem…

Szeretlek… Azt hittem tényleg így gondoltad,
Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad,
De becsaptál rútul, aljas módon,
S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon…
(tovább…)

 
2010 január 21

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
megölelem az ócska pamlagot,
megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
lent zúg a tenger, a tenger örül,
lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló vad tengert hallgatom,
és álmodom az ócska pamlagon,
és álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
dalol a tenger és dalol a múlt,
dalol a tenger és dalol a múlt. (tovább…)