Összeszedem bátorságom, hogy odalépjek hozzád,
s kimondom a szót, mely megsúgja kicsi szívem titkát.
Meghallod majd akkor belülről azt a dobbanást,
ami elárulja neked, hogy én mindig gondolok rád.
(tovább…)

Régen volt, már alig emlékszem rád,
elhalványult az arcod annyi év után.
Régen mindig velem voltál,
jóban, rosszban mellettem álltál.

Elmúlt már…
(tovább…)

Fájt nagyon mikor kimondtad nem kellek már neked,
megbántottál ezzel hisz összetörted szívemet.
Azt mondtad jobb lesz így bár én nem hiszem,
mert soha nem fogom túl tenni magam azon hogy elveszítettelek.
(tovább…)