Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Miért fáj szívem annyira,
Amikor ránézek arcodra?
Miért olyan elviselhetetlen?
Elfeledni téged lehetetlen.

Belehalok ebbe az érzésbe,
Arcomat beletemetem kezembe,
Azt csak a sós cseppek érik,
És állandóan a te válladat kérik.
(tovább…)

Hiába lettél nagy, dicső hős,
Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
Ki nabucoi érzetében
Nem tudja már, hogy hova lépjen.
(tovább…)

Összeszedem bátorságom, hogy odalépjek hozzád,
s kimondom a szót, mely megsúgja kicsi szívem titkát.
Meghallod majd akkor belülről azt a dobbanást,
ami elárulja neked, hogy én mindig gondolok rád.
(tovább…)

A szívemnek kiskertjében
virágokat nevelgetek.
A legszebbiket Néked adom,
mert Téged szeretlek nagyon.
(tovább…)