Mikor először találkoztunk,
a szívem a torkomba volt.
Annyira zavarba voltam,
hogy szinte egész végig,
mégse szólaltam.

Vártam már nagyon mikor átölelsz,
de ez nem történt meg.
A két szép szemed majdnem megvakított,
az érintésed felizgatott.
(tovább…)

Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek,
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi
boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb- a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek
Te leszel a mindenem.

Nyílj meg ,szerelmem, szépség,
hadd csókoljam, csodáljam
kagylócskád bíbor élét
az angyali mohában.

Hadd szívjam virágkelyhed
szirmai közt a nedvet
vonagló, duzzadt ajakkal,
míg homlokodon lázad
kigyullad, mint a sápadt
horizonton a hajnal.

A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ.

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.