Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;

magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket: minden csókol…
S te soha engemet?

Cimkék:

Oszd meg!

feed Twitter Google Bookmarks Facebook Myspace Del.icio.us Netvibes Blogmarks Digg FriendFeed Live Yahoo Cikktér Blogtér internetmedia Linktér Iwiw Startlap Kedvencekhez Email

Szólj hozzá!