Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Cimkék: Szerelem

Oszd meg!

2010 április 20 10:28 du. | Kategória: Ady Endre, Szerelem. Kövesd a hozzászólásokat RSS 2.0 csatornán. Szólj hozzá! | Trackback