Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Cimkék:

Oszd meg!

feed Twitter Google Bookmarks Facebook Myspace Del.icio.us Netvibes Blogmarks Digg FriendFeed Live Yahoo Cikktér Blogtér internetmedia Linktér Iwiw Startlap Kedvencekhez Email

Szólj hozzá!