Azt hittem, van nálad esélyem,
De elvetted minden reményem.
Te mást szeretsz, s nem engem,
Mással vagy boldog, s nem velem.
Pedig én igazán szeretnélek,
S igazán megbecsülnélek.
S karjaidban boldog lehetnék,
És visszaadnád nekem a reményt.
(tovább…)
Mondd szép kislány, mit tegyek én,
Hogy Te engem igazán szeressél?
De ne csak úgy, mint egy jó barátot,
Hanem úgy, mint egy szerelmi párod.
Mert én úgy szeretlek, mint egy lányt,
Szeretlek Téged szívből, igazán.
S ha nem hiszed, én szomorú vagyok,
Mert ez a legkevesebb, mit Neked adhatok.
(tovább…)
A könnyek országa oly titokzatos világ,
az erdőt néha eltakarja néhány kis faág.
Sűrű lombok árnyékában a bánat vándorol,
és sohasem tudhatod, hogy kivel találkozol.
A könnyek országában ködbe bújnak el a hegyek,
s a völgyekben vadon virágzik az emlékezet.
A folyók árja meg nem valósult álmokat sodor,
a könnyek országában jobb, ha nem csodálkozol.
A könnyek országába nem kell pecsétes útlevél,
hogy rejtett útjait bejárd, nem kell engedély,
de könnyen fogva tart egy elszárad virág
a könnyek országa oly titokzatos világ.
Összetörted a szívemet,
és azt se tudod hogy szeretlek.
Szíved mélyén egy név ragyog fel,
az nem más mint az ő neve.
(tovább…)